Riport Elekkel, a Becsület Napja levezetőjével! PDF Drucken E-Mail
Geschrieben von: Administrator   
Sonntag, den 28. Dezember 2014 um 10:32 Uhr
There are no translations available.

Elekkel összeforr a Becsület Napja kifejezés, hiánya pótolhatatlan, ezért hatalmas öröm volt,hogy biztatóan tekint a 2015-ös rendezvény levezetésére.



- Hol születtél, mivel foglalkoztak a szüleid?
Szekszárdon születtem 1972-ben. Édesanyám kereskedelmi alkalmazottként dolgozott, most már nyugdíjas. Édesapám, ha jól tudom, a vasútnál dolgozik, dolgozott, de sajnos róla nem sokat tudok, mivel a szüleim nagyon hamar elváltak.
- Iskolák?
1991-ben érettségiztem egy katonai szakközépiskolában az Alföldön.
- Mi volt az első élmény, ami után úgy döntöttél tenned kell a hazádért?
Az érzelmeim felszínre törése a hazaszeretet irányába a katonai szakközépiskola évei alatt kezdődtek. Sok nehézségem volt az iskolában. Nem a tanulás miatt, sőt inkább annak következtében. Ugyanis egy bizonyos  tanulmányi átlag felett mindenkinek KISZ tagnak kellett lenni. Én ebből a KISZ-ből csakhamar kiléptem, ami az iskola vezetésének felettébb nem tetszett és a tanári kar rám állításával el akartak kaszálni, kvázi kirúgni az iskolából. Tetézte a dolgot, hogy egyszer elkapott a vezető nevelőtiszt,amint szabadidőben Reform újságot olvastam. Rögtön az irodába vitt és ott fél órán keresztül üvöltözött velem és a kommunizmust dicsőítette. Én akkoriban nem tudtam mi az, de az ember viselkedéséből arra a meggyőződésre jutottam pillanatok alatt és visszavonhatatlanul, hogy én biztos nem leszek kommunista. Ekkor kezdem el ismereteimet kiterjeszteni ez irányban és a sok olvasás csak erősítette bennem a hitet. Így jutottam el lépésről-lépésre e szörnyűséges ideológia ellenpólusát és kibékíthetetlen ellenségét jelentő világnézethez: a nemzeti alapú szocializmushoz. Közben a nemzetünk testén élősködő idegenek viselkedése és a velük való konfrontáció tovább mélyítette a hitem szilárdságát ennek a világnézetnek az igazságában.
- Szervezetek, amikben részt vettél?
Tagja voltam a következő csoportosulásoknak időrendi sorrendben: Alisca Skins, Hungária Skins, MNA, Blood&Honour Hungária, NFP. Mára már csak egyetlen csapatnak vagyok tagja. Ez azért jegyzem meg,mert a felsorolásban lévő csoportok közül több is párhuzamosan működött az életemben.
- Melyik volt e tevékenység közül az az élmény, amire visszagondolva erőt kapsz a további munkához.
Ilyen pillanatot vagy eseményt nem nagyon tudok kiemelni, mivel mindig volt, van és lesz is olyan momentum, ami erőt ad, adhat. Nagyon sok élményt éltem át a mindenkori bajtársakkal. Ha siker volt együtt örültünk, ha kudarc ért minket együtt sírtunk. De a bajban mindig volt valaki vagy valami, ami az embert segítette felállni.
- Német "mánia" hogyan kezdődött, hol tart?
„Német mánia”. Érdekes kifejezés, amikor a kérdést olvastam elmosolyodtam. Kisiskolás voltam,amikor édesanyám beíratott német szakkörre, amit amíg a család vissza nem költözött a városba, szorgalmasan látogattam. Élveztem a német nyelvet már kisgyerekként is. Aztán a városban előtérbe került a foci és összes szabadidőmet annak szenteltem. Egyszer, aztán amikor újra el kezdtem tanulni a német nyelvet, megkérdeztem édesanyámat, hogy miért íratott be anno arra a szakkörre. Tudod fiam, anyai ági felmenőid között voltak olyanok, akik csak németül beszéltek- volt a válasz. Aztán az Archívum zenekar első külföldi fellépésén jelen voltam Milánóban, ahol sok német kameráddal találkoztam. Akkoriban még nem nagyon ment a nyelv, így elhatároztam, hogy megtanulom a költők és gondolkodók népének, anyai ági őseim nyelvét. A nyelv ismerete nélkül határokon átívelő kapcsolatok építése szinte lehetetlen. A megszerzett nyelvtudásnak köszönhetően rengeteg ismerősre tettem szert, kapcsolatok alakultak ki,amelyek közül néhány már több mint 15 éve aktívan tart, és hozzájárulhattam ahhoz, hogy sikerült Magyarországra hozni a legjelentősebb német zenekarokat.
- Örök téma: Illések Ha jól tudjuk többször közölték veled burkoltan, hogy vak vagy és bolond, ha a másik Illéssel vagy egy hajóban.
Nagyon sajnálatos dolgok történtek és történnek Magyarországon. De ha vigasztalásként megjegyezhetem, nincs ez máshogy például Németországban sem. Ez a mozgalmon, ha beszélhetünk ilyenről a helyzet ismeretében, belső marakodásnak a legtöbb esetben emberi tulajdonságbeli gyengeségek az okai, és merem megjegyezni, hogy ezeket pedig még kívülről transzformálják is. Én élem a mindennapi munkásember életét. Munkámban és szabadidőmben is a szavahihetőség és a becsület meghatározó. Ezen értékek alapján realizálódnak a közösségi kapcsolataim is. Ha ez valakiknek fáj, sajnálom, de nevezzenek bár szörnyeteg gyanánt, csak a haza legyen nagy és szabad, vallom én is a nagy magyar író után.
- Mivel alapító tagja vagy a BHH nak, végig élted az összes koncentrált támadást a szervezet ellen, láttál jönni, láttál menni tagokat.
Amikor a hitükben erősek a hitükben megremegőket hitben megerősíteni tudnak, ember felemelő érzés. Ezt át kell tudni élni, ez a mindennapi közösségi idea. Nagyon zavaros időket élünk most, de hiszek abban, hogy az áldozatos munka meghozza a gyümölcsét. Felálltunk már párszor eddigi működésünk alatt és remélem, hogy képesek vagyunk erre még bármikor és bármennyiszer.
- Emblematikus része vagy az ünnepségsorozatnak, honnan indult és jelenleg hol tart szerinted a kitörésre történő megemlékezés?
Sajnos az utóbbi két évben nem tudtam részt venni a megemlékezésen. Remélem, 2015-ben ott tudok lenni. A Becsület Napja megemlékezések kezdete óta teszem azt, amit a Gondviselés rám mért. Örülök annak, hogy aktív és a visszajelzések alapján méltó résztvevője lehetek a rendezvénynek. Akkoriban még MNA tagokként kezdtük a megemlékezést szervező munkát. Ígéretes volt az, ahogy a rendezvény ismertté és keresetté vált. Aztán történt valami a színfalak mögött. Aztán pár év után újra sikerült kivinni az utcára a rendezvényt. Rövid idő után újra felszaladt az esemény és aztán megint történt valami a színfalak mögött. Az elmúlt évek történéseinek ismeretében úgy döntöttünk, hogy nem társulunk senkivel és a magunk szája-íze szerint szervezzük az eseményt. Becsülettel és őszintén, mint ahogy Budapest-erőd védői az utolsó leheletükig és töltényig kitartottak.
- Mi az, ami különösen emlékezetesé teheti a 2015ben tartandó megemlékezést?
Remélem felejthetetlen lesz a február 7-i megemlékezés. A háttérben zajló előkészületi szervezési munka alapján élményekben gazdagnak ígérkezik a program. Remélhetőleg minél többen megtisztelik a rendezvényünket mind Magyarországról, mind pedig Európából.
- A 70. évfordulót levezetni igen nagy szó, hogyan készülsz?
Úgy készülök, mint a korábbi alkalmakkor. A „hősök megidézése”  szinte fejben van, de egy kis gyakorlás mindenképp szükséges. Aztán összeállítok egy rövid bevezető szöveget és kész is a dolog. Nem az én feladatom nagy a Becsület Napját illetően. Minden tiszteletem az előszervezésben résztvevő bajtársaimé és azoké, akik a cionista elnyomás ellenére megjelennek a rendezvényen!
- Üzenet az olvasóknak?
A kérdéseket – amiért köszönet – Karácsony előestéjén válaszoltam meg, amikor egy év munkáját, szenvedéseit hátrahagyva az otthon meghittségében számot vetek. Próbálok önkritikus lenni és a hibáimból tanulni, hogy a jövőben azokat ne vétsem el újra. És a téli napforduló elmúltával bizalmam a természet ősi erejében. Tör előre a fény ,ami egyszer el kell, takarítsa a jelenkor sötétségét annak minden természetellenes megnyilvánulásával. Ehhez kell az EMBER. Az ember pedig küzdve küzdjön és bízva bízzon, mert élni akar!! Kitartást kívánok ehhez minden népét és hazáját szerető magyar embernek!!

 

Zuletzt aktualisiert am Sonntag, den 28. Dezember 2014 um 10:34 Uhr